Szegedi görög füzetek 15.

A könyv a támogatókon és az egyesületünkön keresztül érhető el, illetve letölthető innen. Kereskedelmi forgalomba nem kerül.

Ilias Venezis (1904–1973) az Égei-tenger partján, a kis-ázsiai Aivaliban született, ahol a gyermekkorát is töltötte. Az első világháborút követően a törökök letartóztatták és munkaszolgálatra küldték. Később sikerült családjával elmenekülnie, majd Leszbosz szigetén telepedett le.

1932-ben Athénba költözött, banktisztviselőként dolgozott, miközben sorra adta ki műveit. Hamarosan a két világháború közötti évek jelentős görög írói körének, „a harmincasok nemzedékének” meghatározó tagja lett.

1943-ban a német megszálló csapatok letartóztatták, csak a görög szellemi élet neves képviselőinek közbenjárása mentette meg életét.

A háború idején jelent meg gyermekkori emlékein alapuló „Aiol föld” című, költői hangulatú regénye, amely nemzetközi elismertséget hozott számára. Eddig tizenhét nyelvre fordították le, és az első huszadik századi újgörög regény volt, amelyet külföldön is kiadtak.

„Az Égei-tenger nem csupán fény és víz. Ez a tenger behatol az emberek szívébe, ahol először egy szívdobbanássá válik, aztán egy másodikká, végül mindegyik dobbanásban ott van. Az erekbe jutva vérré változik, tűzforró vérré. Eljut elménkbe is, s attól fogva semmi sem tudja kioltani bennünk a vágyakozást iránta, amíg csak élünk. Az Égei-tenger neveden szólít, s mindegyre vár reád.”