A Fővárosi Görög Önkormányzat felkérésére, 2026. január 17-én Purosz Alexandrosz ismertető előadást tartott görög nemzetiségi önkormányzatok és egyesületek vezetői számára szervezett programegyeztető konferencián. Az eseményről az Ellinismos folyóirat elektronikus felülete számolt be (jelen bejegyzés forrása). Az előadás a nemzetiségi rendszer vívmányaival és hiányosságaival, valamint a szószólói kompetencia témakörével foglalkozott. Az összefoglaló az alábbiakban olvasható:
Purosz Alexandrosz előadása a Fővárosi Görög Önkormányzat programegyeztető konferenciáján
A tavalyi tapasztalatokon felbuzdulva 2026. január 17-én is nagy sikerrel rendezett programegyeztető konferenciát a Fővárosi Görög Önkormányzat, amelyen kerületi önkormányzatokon kívül több vidéki görög nemzetiségi önkormányzat, illetve civil és egyéb szervezetek (oktatási intézmény, művészeti formáció) is képviseltették magukat. A rendezvényre előadói felkérést kapott Purosz Alexandrosz, a görög nemzetiségi lista vezetője, a görög nemzetiségi szószólói tisztség választások utáni várományosa. Előadásának címe Értékek és tennivalók a nemzetiségi rendszerben… szószólóval vagy anélkül. Az alábbiakban ezt, illetve a szervezeti vezetők körében végzett kérdőíves felmérésének eredményét mutatjuk be.
Purosz Alexandrosz az előadását azzal a dilemmával vezette be, hogy vajon a nemzetiségi önkormányzatok és különösen a nemzetiségi szószólók szemlélői vagy alakítói kell, hogy legyenek a nemzetiségi politikának? Megítélése szerint az érdekképviselet egyike az önkormányzatok közfeladatainak, a nemzetiségi képviselőknek, illetve szószóknak pedig ez az elsődleges feladatuk. Akkor is, ha a kialakult gyakorlat más. Az előadó a prezentációjában mérlegre tette a nemzetiségi politika értékeit és problémáit. Az Alaptörvény szellemiségéből, illetve 2011-ben és 2012-ben meghozott sarkalatos törvények rendelkezéseiből kiindulva először a vívmányokat vette számba, leszögezve, hogy a legfőbb érték az, hogy a magyar állam a nemzetiségeket a magyar politikai nemzet részének, államalkotó tényezőnek tekinti. Számukra egyéni és közösségi jogokat biztosít, amelyek közül kiemelte a nemzetiségi kultúra és az anyanyelv ápolásához, az anyanyelvi oktatáshoz való jogot. Ez a magyar állam által finanszírozott nemzetiségi önkormányzatokon, valamint az azok által fenntartott intézményeken keresztül valósulhat meg. Nevesítette a Magyarországi Görög Nemzetiségi Önkormányzat által fenntartott négy intézményt, és elmondta, hogy ezek működtetéséhez a magyar állam éves szinten közel fél milliárd forint támogatást biztosít. Purosz Alexandrosz szerint az intézményi támogatás a magyar nemzetiségi politikai elsődleges prioritása, a legfontosabb szerzett jog, amire vigyázni kell. Unikálisnak tekinthető az 1993-ban létrejött nemzetiségi önkormányzati rendszer, és maga a szószólói intézmény is. Mindezekre tekintettel a mérleg nyelve egyértelműen és határozottan az értékek felé billen. Kimondható, hogy a magyarországi nemzetiségek helyzete alapvetően jó. Azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lennének megoldásra váró problémák. Az előadása folytatásában ezeket csoportosította három kategóriába.
A nemzetiségi választásokkal kapcsolatos problémák: Ezen belül kitért a nemzetiségi névjegyzékekre. Elmondta, hogy azokat 2006-ban azért vezették be jó szándékkal, hogy visszaszorítsák a visszaéléseket, azonban mára – a görögök esetében kimondottan – rengeteg olyan személyt tartalmaznak, akiknek semmi közük a nemzetiségekhez. Vannak olyan települések, amelyeken a regisztráltak száma meghaladja azok számát, akik a népszámláláskor görög nemzetiségűnek vallották magukat. Az országgyűlési választások során a névjegyzékek könnyen szolgálhatnak komoly visszaélések eszközévé. Az előadó kitért arra, hogy valós tevékenység nélkül is lehet egy civil szervezet jelölőszervezet, a „szószólóválasztással” kapcsolatban pedig arra az abszurditásra hívta fel a figyelmet, hogy a szószólóvá váláshoz egyetlen szavazat sem szükséges. A nemzetiségi listára történő szavazás, maga a „választás”, formális, hiszen egyetlen lista van csak, márpedig a választás előfeltétele, hogy a kínálat egynél több legyen. Ennél komolyabb problémának nevezte, hogy a nemzetiségi képviselőséghez szükséges kedvezményes mandátummal oly mértékben vissza lehet élni, hogy az akár az országgyűlési választás eredményére is befolyással lehet. Arról van szó, hogy ha bármelyik párt megállapodik a nemzetiségi listavezetővel arról, hogy teljes jogú képviselőként az ő frakcióját támogatná, akkor húsz-huszonöt ezer pártaktivista névjegyzéki regisztrálásával, az egy mandátumhoz szükséges szavazatok egynegyedével juthatna az adott párt mandátumhoz. Csak reménykedni lehet abban, hogy ehhez az ügyeskedéshez egyetlen párt sem folyamodna, és egyetlen nemzetiségi listavezető sem asszisztálna, mivel az – túl a választás eredményének befolyásolásán – a nemzetiségek országgyűlési képviseletének tekintélyét is alámosná.
Aránytalanságok a települési nemzetiségi önkormányzatok finanszírozása és adminisztrációs kötelezettségei között: Purosz Alexandrosz megítélése szerint amennyire kedvezményezettjei a nemzetiségi intézmények a nemzetiségi politikának, annyira nem igaz ez a települési nemzetiségi önkormányzatokra. Ezt azzal a ténnyel támasztotta alá, hogy úgy az önkormányzatok állami támogatása, mint a pályázati keretek, hat éve változatlanok. Ez önkormányzatonként éves szinten 2-2,5 millió forint, amiért cserébe nyilvános vagyonnyilatkozatokat kell tenni, profi módon jegyzőkönyveket írni, illetve gyakorlatilag a nagy önkormányzatokra vonatkozó szabályok szerint kellene működni. Feltette a kérdést, hogy egy három vagy öt fős testület képviselői hogyan vagyonosodhatnának meg ekkora támogatásból, még ha minden pénzt magukra költenének is? Véleménye szerint az adminisztrációs terhek ésszerűsítése csakis törvényhozói szándék kérdése.
Pályázati anomáliák: Az előadó régi vesszőparipája, hogy a nemzetiségi pályázatok támogatott tevékenységei között szerepel a teremtésvédelem. Szerinte ez egy definiálhatatlan agyszülemény, aminek biztosan semmi köze a nemzetiségi közfeladatellátáshoz. Tapasztalata szerint azon szervezetek, amelyek teremtésvédelemre pályáznak, nyernek, amelyek elfogadják ennek nemzetiségi jogosultságát, nyerhetnek, amelyek viszont vitatják, buknak. Az ismertetőben mégsem ezzel, hanem a döntési mechanizmussal kívánt foglalkozni. Összefoglalta magát a folyamatot, miszerint az országos önkormányzatok delegáltjai (a kurátorok) bírálják el a pályázatokat az úgynevezett albizottságban, ahonnan az anyagok jóváhagyásra a részben szószólók alkotta (fő)bizottság elé kerülnek, majd pedig a döntést a Miniszterelnökség mondja ki. Nagy viharokat kavartak az előző év eredményei, nemcsak a görög, de a többi nemzetiség köreiben is. Ezzel kapcsolatban az Országgyűlés nemzetiségi bizottságának egy jegyzőkönyvéből szószólók véleményét idézte, amelyek alapján a következő megállapítások tehetők: sok olyan – nagy költségvetésű – szervezet is pályázik, amelyek nemzetiségi tevékenysége eddig nem volt ismert. Van olyan szószóló, aki szerint a kurátorok nem állnak a helyzet magaslatán, míg egy másik szerint pont fordítva, a második körben indokolatlanul írják felül az elsőben született javaslatokat. A véleménykülönbség egyébként rávilágít arra a tényre, hogy főleg azon önkormányzatok esetében, amelyeknek összetétele megváltozott a választásokat követően, a szószóló és az az önkormányzati testület vagy elnök egymással szemben pozícionálják magukat. Purosz Alexandrosz megállapítása szerint ez nem pusztán görög jelenség. Az egyik szószóló panaszát így idézi: Van, aki bead, és mindig támogatják, mert nem tudom… Az előadó szerint a lényeg pont a három pont, amit a szószóló nem akart kifejteni: A szívességi támogatásokról van szó. A lényeget a következők szerint foglalta össze: A nemzetiségek legfőbb választott szervei az országos önkormányzatok. Az azok által delegált kurátorokat a szószólók vagy bárki más csak nagyon indokolt esetben bírálhatnák fölül.
Az előadás utolsó részében Purosz Alexandrosz azt a kérdést vetette fel, hogy feladata-e a szószólónak a fent említett problémák felvetése? Egyáltalán mi a dolga és hol van a kompetenciájának határa? Az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvényből olvasott fel vonatkozó passzusokat, és külön kiemelte, hogy „a nemzetiségeket képviselő bizottság… az Országgyűlés kezdeményező, javaslattevő, véleményező és a kormányzati munka ellenőrzésében közreműködő szerve”. Tehát a jogalkotói akarat szerint törvényeket, törvénymódosításokat kezdeményezhet és véleményezhet, minisztereket ellenőrizhet. A „szószólójelölt” szerint a szószólóknak pont az a feladatuk, hogy ezekkel a rendszerszintű kérdésekkel foglalkozzanak, még ha az elmúlt időszakban ettől eltérő gyakorlat alakult is ki.