Szegedi Görög Kisebbségi Önkormányzat

10 GÖRÖG KÖNNYŰZENEI ELŐADÓ / 10 ΣΥΓΧΡΟΝΟΙ ΕΛΛΗΝΕΣ ΕΡΜΗΝΕΥΤΕΣ

MAGYARORSZÁGI „GÖRÖG KÖNYVTÁRAK” / „ΕΛΛΗΝΙΚΕΣ ΒΙΒΛΙΟΘΗΚΕΣ” ΤΗΣ ΟΥΓΓΑΡΙΑΣ: Az olvasó az alábbiakban azon magyarországi könyvtárak könyvállományához férhet hozzá, amelyek görög nyelvű/témájú könyveket tartalmaznak:

- A Szegedi Görög Kisebbségi Önkormányzat és a Csongrád Megyei Görögök Kulturális Egyesületének könyvtára
- A Görög Országos Önkormányzat könyvtára
- Csongrád Megyei Nemzetiségi Könyvtár

EGÉSZSÉG ÉS IGAZSÁG - ASKLEPIADES NYOMÁBAN / ΥΓΕΙΑ ΚΑΙ ΑΛΗΘΕΙΑ – ΣΤΑ ΙΧΝΗ ΤΩΝ ΑΣΚΛΗΠΙΑΔΩΝ (Topalidisz Kosztasz rovata): - Bevezető

Mikor kedves barátom, Alexandros megkért, hogy a most induló rovathoz írjak egy prológust is, igazán nem tudtam mi tévő legyek, hiszen általában (egy jó magyar közmondás szerint) mindenki a saját lovát dicséri. Ezért elhatároztam, hogy leírom visszaemlékezéseimet az elmúlt 12 évet illetően. Mégpedig azt, hogy egyszerű vegetáriánusból hogyan lettem alapvetően nyerstáplálkozó.
Történt egyszer, hogy a Santorini trió 1996-ban Szunion mellett vendégszerepelt egy szép tengerparti szállodában. Gyakran szerepelt az étlapon egy bizonyos húsétel. A turisták ebből nem érzékeltek semmit, hiszen ők hetente cserélődtek. Már a második héten egy kicsit unalmassá vált a bridzola (karaj). Más éttermek távol voltak. Ebből egyenesen következett, hogy az első hónap végén megtegyem életem döntő elhatározását... Gondoltam, nekem ebből elég, ezennel befejezem a nehéz húsok fogyasztását, de azért halhúst eszem hébe-hóba. Mondtam is a tulajdonosnak humorosan, milyen elhatározásra jutottam. Mire ő a következőképpen reagált: „A környéken én csinálom a legjobb bridzolát, úgyis visszaszoksz rá. Egyébként én is ugyanezt eszem, ma már megettem belőle ötöt, tehát nem lehet rossz!". Ezt a gondolatát axiómaként adta elő. Azóta fel-felelevenítem ezt a sztorit baráti társaságban. Egy év múlva Balatonfüreden játszottunk, és a kedvenc sétányom melletti halsütögető soron iszonyú halszag csapott meg... Azóta halat sem eszem. Ne felejtsük el: bármilyen sültet eszünk, csak a fűszerek ízét érezzük. Ezt tudatosítsuk magunkban, hasznos lehet a fejlődésünket illetően a jövőben! Az ember ízlelőbimbója számára bármilyen hús íztelen fűszerek nélkül. Példák erre a médiában fel-feltűnő szakácsguruk, akik só és egyéb fűszerek tömkelege nélkül már nem is tudják elképzelni a létüket. Ahogy kedvenc íróm, Benedek Elek könyveiben olvastam, aki nem hiszi, járjon utána! 7-8 éve csiszolom természettudományi ismereteimet, amelyek nemcsak az egyes összefüggések felismeréseiből, hanem azok gyakorlatba való átültetéséről szólnak. Felismerés és cselekvés, nálam ez aranyszabály! Természetesen, azt amiről most beszélek, az orvoslással foglalkozó felsőoktatási intézményekben nem tudják tanítani, mert ahhoz így kellene élni. Pácienseimnek csak olyat ajánlok, amit én magam is megcsinálok. Ahogy telt-múlt az idő és tisztult az elmém és vele együtt a szervezetem, a két kemény drog káros hatását is kiiktattam az étrendemből. Ezek: cukor + só. Az unokatestvérekről (ecet, stb.,) majd később! Mit is mondott Hippokratész? Ha tisztán tartod testnedveidet, semmilyen betegég nem érhet! Ez bizony igaz! Vagy hogy mondta Petőfi Arany Jánoshoz írott levelében?

"Az iskolákban nem tanulni, hiába
IIlyet...a természet tanított tégedet."
Így vagyok ezzel én is.....

- 1. cikk - A Természet, mint egyedüli etalon

Az ember egy igen furcsa teremtmény. Minap egy igen szellemes megállapítás jutott eszembe. Gyermekkorom kedvenc regényírójától – Mark Twaintől – ered: „Az embernél ostobább élőlényt még nem láttam. Tönkreteszi táplálékát, mielőtt megeszi." Egyértelmű, a sütés-főzésre gondolt az író. Hogy fején találta a szöget! De az író miért volt láncdohányos? Ezt meg én kérdezem. Ebből is kiderül, sajnos hajlamosak vagyunk az életnek csak egy vagy esetleg egy-két szeletét vizsgálgatni. Általában azt, amiben örömünket leljük. Sokan vagyunk így. Igen! Kedves olvasó, kitalálhattad, ez is egy olyan cikk lesz, ami már megint az egészségről szól. Ebben a témában igen sok írás született és fog születni, elárasztva minket. Rádióban, tévében igen sok szó van erről. "Főzőműsor hegyek!". Himalájaként tornyosul előttünk a sok tuti recept, információ. Kedves olvasó! Honnan fogod tudni te, aki az információidat a tévéből, rádióból, különböző könyvekből meríted, hogy amiről én írok megállja-e a helyét vagy sem? Mi az igaz és mi a hamis? Már megint az ógörög bölcseknél vagyunk, de nem vitás, hogy akadtak más filozófusok is régebbi korokra visszanyúlva, akiknek ez a kérdés szintén szöget ütött a fejébe. Hogy ezt megtudd, meg kell állapodnunk egy mindent felülíró Etalon létében, amit mind a ketten elfogadunk. Ha ez sikerül, kezdhetjük a beszélgetés. Az etalon maga a Természet! Ott tartottunk tehát, hogyan lehet eldönteni valamiről, hogy igaz vagy hamis? Sajnos azonnali recept nincs. Még az sem igaz, hogy valakinek ez az igaz, valakinek meg az - az Etalon szerint. Gyakorolni kell. Mit értek gyakorlás alatt? Ezt majd bővebben kifejtem legközelebb. Ha megfigyeled, szándékosan írtam a beszélgetés szót. Ha nem így lenne, pusztán egy előadást tartanék, és az én szemüvegemen keresztül próbálnám láttatni veled, hogy vélekedem bizonyos dolgokról. Pl. a táplálkozásról. Ez megint nem járható út számodra, hiszen miért kellene követni valakit is az igazság felismeréséhez, főleg akkor, amikor szinte karnyújtásnyira van tőled a természet. Egyébként mindenki gyakorol a minket körülvevő környezetünkben. Gyakorol az ács, a szobafestő, a zenész, a színész, a számítógép-programozó, egyszóval mindenki. Neked is gyakorolni kellene egy kicsit az "egészséget"! Tehát kezdj el te is gyakorolni, és mesterien fogod felismerni a természet útmutatásait. Viszont mindig legyen nálad az etalon. Jó gyakorlást!

- 2. cikk - Gasztronómia és abnormalitás

De jó, itt a nyár! Vagyis jószerivel benne vagyunk. Vagy a vége felé járunk? Nincs jelentősége, ha az időt megnyerjük magunknak. Böngészgetem a katalógusokat és "rajta vagyok a Neten". Az utazási irodák kínálata fantasztikus. Információhegyek. Egy jó ideje új erővel és mintegy torzult formában dübörög a gasztronómia nevű érdekes "lény". Tarolva mindent, ami útjába akad. Mindenki azt csinálhat, amit akar a gasztronómia égisze alatt. Ilyeneket olvasok: "Gasztrocsoda", "Gasztrototál", "Gasztrotrendi", "Gasztrotál", "Gasztropapucs", "Csúcsélvezet". Gondoltam, én is trendi leszek, kitaláltam valamit. Így hangzik: GASZTROMAESZTRO. Azóta Gasztromaesztro nem csak képzeletemben létezik. Barátaim is mint élő személyről beszélnek róla. Így hát megígértem Gasztromaesztronak, hogy megpróbálom rendbe tenni a gasztronómia körül kialakult zűrzavaros állapotot. Úgy tűnik, névrokonai tűntek fel a semmiből, akikről ezidáig nem tudott. Mivel foglalkozik a gasztronómia? A szóösszetétel második tagja valamilyen törvényszerűségre utal, mint például más szavak: ergonómia, agronómia stb. A szóösszetétel jelentése tehát: gasztro = gyomor, nomosz = törvény. Műfordítással tehát így hangzik: a gyomor természetes működésének törvényszerűségei. Az a meghatározás teljesen téves, miszerint a gasztronómia az ízek, ízhatások kombinációjának művészete az ember szemszögéből. Igen, már megint a természet törvényeiről van szó, mint előző írásaimban. Az ember gyomra és így egész bélrendszere, sejtrendszere a természet része. Ne felejtsük el, minden sejtnek, szövetnek, szervnek megvan a maga természetes rezgésszáma. Ha ez a rezgésszám megváltozik, a következők történhetnek: puffadás, mirigyproblémák, általános rossz közérzet, bélrendszeri problémák, melankólia, pszichoszomatikus megbetegedések. Érdekes meglátás! Gyomorproblémák és pszichoszomatikus megbetegedések? Erről majd később írok. A gyomor is másként rezeg, ha savas, ha lúgos, vagy ha semleges kémhatású tápláléknak nevezett anyag üldögél benne. Gondoljunk csak bele! Milyen információt adunk a gyomornak rezgését illetően, amikor összevissza eszünk mindent, amikor a "szakácsguruk" kaotikus állapotokat idéznek elő gyomrunkban. Ne engedjünk a dezinformációnak! Pillantsunk a természetre! Gyomrunk, ha szót tudna érteni velünk, felszólítana minket: Ember! Hagyd abba, mert elpusztulunk! Mit kérne a gyomrunk? Egynemű anyagokat. Kezdjük el tehát a gyakorlást!

Gasztromaesztro egyébként azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy ne használjak orvosi műszavakat. A gyomor is egy hangszer. A fentiekben említett dezinformációkkal elhangoljuk. Képzeljük el, ha a zenészek hangszereit elhangolnánk játék közben. Nem sokáig maradnánk a hangversenyteremben...

Még valamit: JÓLLAKNI TILOS! Árt a rezgéseknek.

- 3. cikk - Csontváz a kádban

A minap a metrón utaztam. Szemlélődtem. Telt-múlt az idő, figyeltem az embereket is, az iriszdiagnosztikai térképeket is szemügyre vettem, s mindezek mellett egy reklámra lettem figyelmes. A képen a következő volt: egy kádban egy csontváz feküdt. Kiskoromban mindig szerettem volna egy csontvázat, persze egy olyat, ami Guszti bácsi céllövöldéjében volt felerősítve egy hurkapálcára. A mazsolát még csak-csak eltaláltam, de hurkapálcára lőni... De az is nagy boldogsággal töltött el, amikor Guszti bácsi a kezembe nyomta a mentholos szipkát. Így szólt: Nesze Winnetou! Köszönöm! - mondtam és sarkon fordultam. Nem tagadom, jobban szerettem volna Old Shatterhand lenni. Annyit még hozzá tennék, hogy Guszti bácsi minden kezdő lövészt kioktatott - aki mazsolára lőtt - a célzás tudományára. Lelkünkre kötötte, nehogy belelőjünk a legfelső sorba a babák és a mézeskalácsok közé, mert akkor megnézi, hogy porzik hátunkon a ruha!
No de kanyarodjunk vissza a jelenbe. A csontváz a kádban c. modernkori alkotásnál egyből látszik, a kálcium pótlásáról van szó. Ha a kedves olvasó előző írásaimat figyelmesen elolvassa, világossá válik számára, amit én keresek. Ez az élet folytonosságának feltétele. Ha esetleg egy kapszulában porhanyós állapotban benne lenne a tojáshéj, akkor azt mondanám: ez igen! Ez természetes! Mert ez terem! Ezért teremészetes. (Az etimológiai kutatások kedvenc időtöltésemet képezik.) Az, hogy a tojáshéj hogyan jut el a mitokondriumba, az egy más kérdés. Ez természetesen csak egy tiszta bélrendszerben lehetséges. Asklepiades nem véletlenül írta le a hidroterápia módját. Amit aztán az úgynevezett apokrif írásokban is megjelent. Tehát fontos elgondolkodnunk a következőn: a tojáshéj "terem-e" a természetben és érdemes-e mű alkotásokkal foglalkozni.

- 4. cikk - Egy kenetteljes ember

Közelednek az ünnepek, a szeretetfröccsök. Hogy ki mit ért szereteten, erről majd később szólok. Nem az ajándékhegyeket. Nemrégiben egy szakács kezdett ámokfutásba valamelyik főzőcsatornán. Munkatársaival trágár hangnemben beszél.
A főszakács feladata, hogy rövid idő alatt „megtanítsa” főzni beosztottjait. (Többek között erről szól a műsor.) Lekicsinylően beszél a számára elkészített ételekről, lefitymálja az ételt és készítőjét egyaránt. Ugyanez a főszakács, mikor maga készíti el az ételt, s a vendégnek nem ízlik, a visszaküldött étel láttakor fortyog és durrog. A média a konyha virtuózának tekinti az illetőt. De miért? Mert egész lényével a siker hajhászását sugallja számunkra. Siker = boldogság és máris a jól bevált képletnél vagyunk…
A főszakács a következő feladatot adta magának: felnevel két kismalacot, melyeket több hónapig táplál bio eledellel. Mindezt teszi saját kertjében. Ennyit a történet indításáról. Azt eddig is tudtam, hogy az illető szakács, de hogy álszent is, arra nem gondoltam. Teltek-múltak a hetek, hónapok. A szakács gyerekei mind jobban és jobban megkedvelték a kis jövevényeket. Nap mint nap együtt játszottak. Lassan már az egész család is. Az világossá vált számomra, hogy ez a szakács mit sem tud a természet törvényeiről. Mondhatnám azt is, a nagyközönség előtt fokozza nem-tudását. Annyit sem tud, hogy a tűz mindent elpusztít, legyen az bio eledel, bio takarmány, vagy bio eledelen nevelt kismalac. A bio eledelben talán kevesebb méreg lehet. Ez azonban ugyanúgy nem képezheti a sejtélet tökéletesedését, mintha egy közönséges piacon vásárolna valamit. A GRIPPE vírusról majd később írok, ami a sertéshúsban megtalálható.
Teltek-múltak a hetek, hónapok és szakács „barátunk” életében elkövetkezett a nagy nap, az állatok levágásának napja. Megérkezett az autó, hogy az állatokat elvigye a vágóhídra. (Aki teheti, nézze meg ezt a műsort, nagyon sokat lehet belőle tanulni.) A kamera közben veszi az eseményeket. A gyerekek szomorúak, elbúcsúznak az állatoktól. A műsor végén szakácsunk kenetteljes arccal szomorkodik. Sajnálkozik, szinte kicsordul a könnye. A kamera sokat időzik lehorgasztott profilján. Butuska buksija borúsan búslakodik. Természetesen a kismalacoknak enni nem adott az előző nap. Ezt ő maga mondta. Ő mindent tud erről a témáról.
Lehet, hogy a kisgyerekek jövő hónapban kérnek két újabb kismalacot, hiszen olyan jól megvoltak? Fölmerül bennem a kérdés, vajon ez az információs klisé jót tesz a gyerekeknek, embereknek? A kaotikus elme mindent megragad, hogy kamera közelben lehessen.