Ελευθεροτυπία, 3 Ιουλίου 2007

«Ιόνιο: SOS για τα δελφίνια

Του ΜΑΚΗ ΝΟΔΑΡΟΥ

Κραυγή αγωνίας για τη διάσωση των μόλις 17 (!) εναπομεινάντων δελφινιών τού -κατ' όνομα- πλέον κοινού είδους Delphinus delphis, που ζουν στη θάλασσα του Ιονίου και δίπλα από τα νησιά, εκπέμπουν Ελληνες και Ιταλοί επιστήμονες ζητώντας από την Πολιτεία, έστω και την ύστατη στιγμή, να λάβει άμεσα, ουσιαστικά και δραστικά μέτρα ώστε να αποτρέψει την καταστροφή.

Σύμφωνα με τους επιστήμονες, τις τελευταίες τρεις δεκαετίες το συγκεκριμένο είδος δελφινιού, που αφθονούσε πριν από χρόνια, έχει εξαφανιστεί από όλη τη Δυτική Μεσόγειο, εκτός από κάποιο σημείο που βρίσκεται κοντά στο Γιβραλτάρ, όπου κι εκεί όμως υπάρχουν σημάδια ότι ο πληθυσμός τους μειώνεται δραματικά.

Σε ό,τι αφορά την Ανατολική Μεσόγειο και ειδικότερα τη χώρα μας, ελάχιστα από τα συγκεκριμένα δελφίνια υπάρχουν στο Ιόνιο, ακόμη λιγότερα στον Κορινθιακό Κόλπο, ενώ υπάρχει κι ένας πληθυσμός που θα μπορούσε να χαρακτηριστεί «υγιής» στο Βόρειο Αιγαίο, στο Θρακικό Πέλαγος, περιοχή που εκτείνεται μέχρι τις Κυκλάδες.

Ο Αλέξανδρος Φραντζής, δρ Βιολογικής Ωκεανογραφίας, υπεύθυνος του Ινστιτούτου Κητολογικών Ερευνών «Πέλαγος», επιστημονικός υπεύθυνος του Ερευνητικού Προγράμματος «Δελφίνια Κορινθιακού Κόλπου» - Ινστιτούτο Κητολογικών Ερευνών «Πέλαγος», επιστημονικός υπεύθυνος και συντονιστής του Εθνικού Αρχείου Καταγραφής Εκβρασμών και Παρατηρήσεων Κητωδών, μας εξηγεί:

«Πριν από τέσσερις περίπου δεκαετίες, τα κοινά δελφίνια βρίσκονταν και στην Αδριατική και κατέβαιναν στο Ιόνιο. Οταν ξεκινήσαμε τη συνεργασία με κάποιους Ιταλούς συναδέλφους το 1993, τα συγκεκριμένα δελφίνια παρατηρήσαμε ότι ήταν άφθονα στο τμήμα μεταξύ της Λευκάδας, της Κεφαλονιάς, της Ιθάκης, της Ζακύνθου και απέναντι από τις ακτές της Αιτωλοακαρνανίας και των ακτών της Ηλείας.

Από εκείνη τη χρονιά και μετά, με βάση τα στοιχεία του συγκεκριμένου επιστημονικού προγράμματος, διαπιστώθηκε ότι με τα χρόνια σιγά-σιγά ο πληθυσμός των δελφινιών στην εν λόγω περιοχή άρχισε να συρρικνώνεται. Τα δελφίνια που είχαμε παρατηρήσει εκείνα τα χρόνια μεταξύ της Ζακύνθου και της Κυλλήνης δυστυχώς χάθηκαν και σήμερα δεν υπάρχουν. Τότε, είχαμε εκτιμήσει ότι ο πληθυσμός τους ήταν περίπου 250 άτομα. Ομως, η μείωσή τους στη συνέχεια ήταν ραγδαία, κάθετη και αναπάντεχη». Και ο κ. Φρατζής υπογραμμίζει:

«Ολοι οι επιστήμονες, οι συνάδελφοί μου, ως βιολόγοι δεν μπορούσαμε να πιστέψουμε ότι χανόταν μπροστά στα μάτια μας ένας πληθυσμός τόσο γρήγορα, χωρίς να είναι απόλυτα εμφανή τα αίτια. Εκτιμούμε ότι η υπεραλίευση των ελληνικών θαλασσών ειδικά στην περιοχή του Ιονίου, εκεί δηλαδή όπου ζούσαν τα δελφίνια αυτά, εξαφάνισαν την τροφή τους, κυρίως τη σαρδέλα και τον γαύρο, με συνέπεια την απότομη κατάρρευση του πληθυσμού τους».

Με βάση τα στοιχεία και τις μετρήσεις των Ελλήνων και Ιταλών επιστημόνων, που έγιναν με τη μέθοδο της φωτοταυτοποίησης, πριν από τρία χρόνια τα δελφίνια αυτά είχαν φτάσει τα 40 περίπου, πριν από δύο χρόνια τα 25 (!) και πέρυσι ήταν μόλις... 17 όλα κι όλα και περιορίζονταν στα νότια της Λευκάδας. Αυτό -σύμφωνα με τις εκτιμήσεις τους- σημαίνει ότι σε 3 με 5 χρόνια ο πληθυσμός αυτός των δελφινιών θα έχει διαγραφεί από τον χάρτη και δεν θα υπάρχει πουθενά, σε κανένα σημείο του Ιονίου. Εκτός και αν -πράγμα πολύ δύσκολο- ληφθούν κάποια άμεσα και δραστικά μέτρα από την Πολιτεία.

«Εχουμε ζητήσει εδώ και πολλά χρόνια να τηρείται η ελληνική νομοθεσία σε ό,τι αφορά την αλιεία: η παράνομη αλιεία και η μη σωστή εφαρμογή των χρήσεών της, αλλά και κάποιες ειδικές ρυθμίσεις που δεν εφαρμόζονται. Η απληστία του ανθρώπου να εκμεταλλευτεί τις θαλάσσιες πηγές, πιστεύοντας ότι είναι αστείρευτες, δείχνει καθαρά το λάθος μας. Η εξαφάνιση της τροφής των δελφινιών παρέσυρε δυστυχώς κι άλλα είδη, όπως τους ξιφίες και τους τόνους.

Υπάρχει κραυγή αγωνίας όλων των μεσογειακών χωρών σε επίπεδο διεθνών συμφωνιών για την προστασία των κητωδών. Εχουμε ήδη ειδοποιήσει τους αρμόδιους και τους έχουμε ενημερώσει για τα σχετικά προβλήματα που υπάρχουν. Η διεθνής επιστημονική επιτροπή έχει κρίνει ότι η συγκεκριμένη περιοχή του Ιονίου θα πρέπει να προστατευτεί εδώ και πέντε χρόνια. Δυστυχώς, στη χώρα μας η κραυγή αγωνίας δεν έχει ακόμα εισακουστεί. Υπάρχουν κάποιοι άνθρωποι στο ΥΠΕΧΩΔΕ που είναι ευαίσθητοι σε αυτό το ζήτημα, αλλά δεν έχουν καμία ουσιαστική δύναμη για να κάνουν κάτι», λέει στην «Ε» ο κ. Φραντζής και τονίζει:

«Κάθε φορά που εξαφανίζεται ένα είδος ή ένας πληθυσμός από μια περιοχή του πλανήτη, δεν είναι απλώς ότι ραγίζει η καρδιά των επιστημόνων: αυτός ο πληθυσμός για να δημιουργηθεί πέρασαν εκατομμύρια χρόνια, ενώ η φύση έκανε εκατομμύρια πειράματα στην εξέλιξη αυτών των χρόνων για να καταλήξει και να τον τοποθετήσει στη θέση του. Οταν εμείς τον εξαφανίζουμε, τον εξαφανίζουμε για πάντα. Αυτά τα πειράματα δεν μπορούν να επαναληφθούν ούτε με φυσικό ούτε με τεχνητό τρόπο. Συνεπώς, η ζημιά είναι ανεπανόρθωτη. Και όσο δεν τον καταλαβαίνουμε, τότε θα τον παρατηρούμε να αρχίζει να επηρεάζει και τη ζωή του ανθρώπου. Θα βρεθούμε προ μεγάλων εκπλήξεων, αν δεν αλλάξουμε νοοτροπία ως κοινωνίες, ως κράτη, ως πολιτείες και ως πολιτικές δυνάμεις που κυβερνούν αυτές τις κοινωνίες.

Eleftherotypia, 2007. július 3.

SOS a jón-tengeri delfinek érdekében

Utolsó kiáltást küldtek olasz és görög szakemberek a már csak 17(!) megmaradt delfin megmentésének érdekében (melyek hivatalos elnevezése a Delphinus delphis – azaz közönséges delfin –, és a Jón-tengeri szigetek partjai mellett élnek), állami segítséget kérve. Elérkezett az utolsó pillanat, mikor már csak azonnali, hatásos és drasztikus intézkedésekkel lehet megakadályozni a katasztrófát.

A szakemberek szerint az elmúlt három évtizedben a fent említett fajú delfin nagy számban fordult még elő, de mára a Nyugat-Mediterráneum területéről teljesen eltűnt, eltekintve a Gibraltár környéki kis létszámú populációjától, ahol azonban szintén a létszám drasztikus csökkenéséről számolnak be a jelentések.

Ami a Kelet-Mediterráneumot, és azon belül hazánkat illeti, az említett delfinfaj igen kis létszámú populációja él a Jón-tengerben, még ennél is kevesebb egyed a Korinthoszi-öböl vizeiben, és egy „ép”-nek tekinthető létszámú csoport az Égei-tenger északi részén, valamint a Trák-tengerben, egészen a Kiklád-szigetekig terjedő területen.

Dr. Alexandrosz Frantdzisz, a „Tenger” Cetkutató Intézet megbízott óceonográfiai kutató biológusa, aki egyben az intézet „Korinthoszi-öböl Delfinjei” Kutatási programjának a tudományos vezetője, valamint a Cetek Megfigyelésével, és a Partra Sodort Cetek Regisztrációjával Foglalkozó Irattár koordinátora is egyben, a következőket nyilatkozta nekünk:

„Körülbelül négy évtizeddel ezelőtt a közönséges delfin megtalálható volt az Adrián, ahonnan a Jón-tenger felé is elterjedt. Mikor 1993-ban elkezdtük az együttműködést olasz kollegáinkkal, a delfinek még nagy számban előfordultak a Lefkada, Kefallónia, Ithaka, Zakinthosz szigetei körüli vizekben, és az ezekkel szemben található szárazföldi partok közelében (Etoloakarnaniasz és Iliasz partjainál).

Ezektől az évektől kezdődően az említett tudományos program adatai alapján megállapítható, hogy évről-évre lassan-lassan csökkent a delfinek létszáma, és az említett területeken jelentősen megcsappant. Az ezekben az években Zakinthosz és Killinisz között élő és ott megfigyelt delfinek sajnos mára már eltűntek, nem léteznek többé. Annak idején létszámukat körülbelül 250 főre becsültük. Azonban számuk csökkenése folyamatosan és egyre rohamosabban következett be.” És Alexandrosz Frantdzisz kiemelte:

„Az összes tudóssal, kutató kollégámmal együtt, biológusként nem tudjuk elhinni a tényt, hogy a szemünk láttára pusztul ki egy populáció, ráadásul ilyen gyorsasággal és anélkül, hogy valamilyen látható oka lenne. Úgy becsüljük, hogy a görög tengereken tapasztalható túlhalászat, különösen a Jón-tenger térségében, tehát ott, ahol ezek a delfinek élnek, eltüntette a táplálékukat, főleg a szardíniát és a szardellát, ennek következtében pedig hirtelen összeomlott a populációjuk.”

A görög és olasz tudósok adatai szerint, melyeket speciális fotózási eljárással rögzítettek, három évvel ezelőtt ezeknek a delfineknek a létszáma elérte a 40 főt, két évvel ezelőtt már csak 25 (!), tavaly pedig csak … 17 egyedre korlátozódott, mégpedig Lefkáda szigetétől délre. Ez pedig azt jelenti – becslésük szerint –, hogy 3-5 éven belül a delfinek el fognak tűnni a térképről, és sehol nem fordulnak többé elő a Jón-tenger régiójában. Ezt csak akkor lehet elkerülni, ha – bár nagyon nehéznek tűnik a feladat – azonnali és drasztikus intézkedéseket vezetne be az állam.

„Több éve kérjük, hogy tartsák be a halászatra vonatkozó görög törvényeket: de az orvhalászat és a nem megfelelő halászati technika alkalmazása, valamint a nem megfelelő intézkedések bevezetése sokat ártanak. Az emberek mohósága hogy kihasználják a tengeri forrásokat úgy gondolom hogy kiapadhatatlan, és ez világosan mutatja felelősségünket. A delfinek táplálékának eltűnése sajnos magával fog ragadni más fajokat is, mint például a kardhal, és a tonhal.

Elkeseredett halálsikolyt hallat az összes földközi-tengeri ország egy közös nemzetközi cetvédelmi egyezmény megfogalmazásáért. Már értesítettük az illetékeseket, és tájékoztattuk az ezzel kapcsolatos problémák létezéséről. A nemzetközi kutatói bizottság már öt évvel ezelőtt úgy ítélte meg, hogy a Jón-tenger szóban forgó területét védelem alá kell helyezni. Sajnos országunk úgy tűnik, hogy mindeddig még nem hallotta meg a halálsikolyt. A Környezetvédelmi-, Regionális Tervezés- és Városrendezési- és Építésügyi Minisztériumban vannak olyanok, akik érzékenyen reagáltak a kérésre, nekik viszont semmiféle hatalmuk nincs ahhoz, hogy csináljanak is valamit”, mondja lapunknak Frantdzisz, és kiemelte:

„Minden egyes alkalommal, mikor kihal egy faj, vagy eltűnik egy populáció földünk valamely területéről, nem csak a tudósok szíve szakad meg: az a populáció évmilliók alatt fejlődött ki, miközben a természet milliónyi kísérletet folytatott az evolúciós fejlődés során, hogy a mai helyének megfelelő fejlettségi szintre jusson az adott faj. Ha mi eltüntetjük, akkor ez végleges és visszavonhatatlan lesz. Ezeket a kísérleteket, ezt a fejlődési utat nem tudjuk megismételni, sem természetes, sem pedig mesterséges módon. Következésképp a kár helyrehozhatatlan. És ha most ezt nem értjük meg, csak akkor fogjuk felfogni, mikor már közvetlenül is elkezdjük megtapasztalni, hogy ez hogyan befolyásolja az emberek életét. Még ennél is nagyobb meglepetések elé nézünk, ha nem változtatunk azon társadalmi, állami, politikai beállítottságunkon és szemléletmódunkon, melyek társadalmainkat ma még irányítják.

Makisz Nodarou, 03/07/2007.

A fordítást készítette: Balogh Ádám