Ελευθεροτυπία, 16 Απρίλιου 2007

Αντί για ζωή... επιβίωση

Των ΜΑΡΙΑΣ ΔΕΔΕ, ΝΑΝΤΙΑΣ ΓΙΑΝΝΙΡΗ

«Σαν στρατιώτες των Ναπολεόντειων πολέμων που μετά περιφέρονταν εξαθλιωμένοι και άνεργοι...»

Αστραπιαία πέρασε η σκέψη από το μυαλό του καθηγητή όταν συνάντησε, τυχαία μια μέρα στο δρόμο, κάποιους παλιούς του μαθητές. Κι αν αυτό συνέβη πριν από δέκα χρόνια και μας το διηγήθηκε τότε, η εικόνα δεν μοιάζει σε τίποτα να έχει αλλάξει σήμερα. Σαν να πάγωσε: Νέοι άνθρωποι με «εφόδια», πτυχία, μεταπτυχιακούς τίτλους, ξένες γλώσσες, γνώστες της χρήσης υπολογιστών, βρίσκονται αντιμέτωποι με το φάσμα της ανεργίας ή δουλεύουν 10ωρα και 12ωρα για πενιχρούς μισθούς.

Κάποτε ανασφάλιστοι, άλλοτε πάλι ως «ενοικιαζόμενοι υπάλληλοι», βιώνουν την επαγγελματική αβεβαιότητα, ζουν μέσα στην ανασφάλεια με πολλαπλές συνέπειες.

Τους έχουν ήδη αποκαλέσει «γενιά των 700 ευρώ», «του βασικού μισθού», των χαμένων κόπων και των ανέφικτων στόχων.

Νέοι άνθρωποι, λίγο πριν ή λίγο μετά τα τριάντα, που «ματώνουν» χτυπώντας πόρτες, συμμετέχουν σε διαγωνισμούς του ΑΣΕΠ, συμπληρώνουν αμέτρητες αιτήσεις, στέλνουν άπειρα βιογραφικά, στήνονται σε συνεντεύξεις για να απαντήσουν σε κάθε είδους ερωτήσεις και ψυχολογικά τεστ προσωπικότητας.

Με μισό μάτι

Νέοι άνθρωποι, που μερικές φορές ακόμη και οι εργοδότες, στους οποίους απευθύνονται, τους κοιτούν με μισό μάτι, όταν με «τέτοιες σπουδές» ζητούν να δουλέψουν πωλητές ή γραμματείς σε πολυκαταστήματα και γραφεία.

Σήμερα το 10% με 12% της μισθωτής εργασίας στον ιδιωτικό και ευρύτερο δημόσιο τομέα αμείβεται με την κατώτατη αμοιβή που προβλέπεται από τη Γενική Συλλογική Σύμβαση της ΓΣΕΕ. Μιλάμε δηλαδή για περίπου 250 χιλιάδες ανθρώπους. Και πόσοι ακόμη που εργάζονται με το καθεστώς της μερικής απασχόλησης και παίρνουν λιγότερα από 600 ευρώ ή συγκαταλέγονται στους «γενναίους των 300 ευρώ».

Σύμφωνα με την ετήσια έκθεση για το 2006 του Ινστιτούτου Εργασίας της ΓΣΕΕ-ΑΔΕΔΥ: «Το ποσοστό ανεργίας των νέων υποχώρησε κατά την περίοδο της ταχύτερης οικονομικής μεγέθυνσης της ελληνικής οικονομίας 1996-2005, με αποτέλεσμα να έχει επανέλθει στο επίπεδο του 1988. Παρ' όλα αυτά όμως η Ελλάδα διατηρεί πολύ υψηλά επίπεδα νεανικής ανεργίας (περίπου 19%) και οι νέες θέσεις εργασίας μερικής απασχόλησης συμμετέχουν σημαντικά στην παρατηρούμενη αύξηση του αριθμού των νέων που εργάζονται. Επιπλέον, ένας στους τέσσερις νέους εξακολουθεί να εργάζεται σε θέση προσωρινής απασχόλησης».

Ο καθηγητής Κοινωνιολογίας Σωτήρης Χτούρης θα πει πως η γενιά των 700 ή των 1.000 ευρώ αποτελεί δημιούργημα των οικονομιών που διαθέτουν έναν εκτεταμένο και κυρίαρχο ιδιωτικό τομέα και θα προσθέσει πως «αυτό το ευρωπαϊκό και βορειο-αμερικανικό φαινόμενο παρουσιάζει κάποιες ομοιότητες με την πάντα κρατούσα πρακτική των ελληνικών επιχειρήσεων να αμείβουν τους νεοεισερχόμενους στην αγορά εργασίας με το χαμηλό βασικό μισθό, που κατά μέσο όρο είναι αντίστοιχος με το ανεπίσημο όριο φτώχειας».

Eleftherotipia, 2007. április 16.

Élet helyett - túlélés

Maria Dede, Nantia Gianniri

„Mint a napóleoni háborúk katonái, akik aztán szegényen és munka nélkül vánszorogtak.”

Villámgyorsan cikázott át a fenti gondolat a tanár fejében, aki egy szép napon véletlenül az utcán összefutott néhány régi tanítványával. Akár tíz évvel ezelőtti eset is lehetne, amit elmesél nekünk a tanár úr, ugyanis a helyzet azóta sem változott semmit. Mintha megdermedt volna: fiatal emberek jó szellemi adottságokkal, diplomával, posztgraduális képesítéssel, idegen nyelv tudással, számítógépes ismeretekkel, a munkanélküliség rémével találják szembe magukat vagy 10-12 órát dolgoznak nevetséges bérért.

Néha biztosítás nélkül dolgozva, néha mint „bérelt alkalmazottak” megtapasztalják az egzisztenciális bizonytalanságot, bizonytalanságban élnek, annak minden következményével együtt.

Hívták már őket a „700 eurós nemzedéknek”, „alap fizetésűeknek”, az elvesztegetett munka és az elérhetetlen célok nemzedékének.

Fiatal emberek, kevéssel a harmincadik évük előtt vagy után, akik „elvéreznek” ajtókat döngetve, részt vesznek az ASEP (Legfelsőbb Személyzeti Tanács) által kiírt pályázatokon, megszámlálhatatlan kérvényt töltenek ki, végtelen sok önéletrajzot küldenek el, beülnek felvételi elbeszélgetésekre, hogy a legkülönfélébb kérdésekre és személyiségi tesztekre válaszoljanak.

Ferde szemmel

Fiatal emberek, akikre gyakran még a munkaadók is, akikhez fordulnak, ferde szemmel néznek, ha „ilyesfajta képzettséggel” eladói vagy adminisztrátori feladatokat vállalnak üzletközpontokban vagy irodákban. Ma a fizetett munkák 10-12%-a a magán- és a szélesebb értelemben vett állami szférában csak a minimális összeggel honorált, ahogy az kiderül a GSEE (Görög Munkások Általános Szövetsége) Kollektív Szerződéséből. Ez körülbelül 250.000 alkalmazottat érint. És ezen kívül még hányan lehetnek, akiket napi szerződések keretében foglalkoztatnak, és kevesebb, mint 600 eurót keresnek, vagy a „300 eurós summát” keresők közé sorolhatók.

A GSEE-ADEDY (Görög Munkások Általános Szövetsége  Állami Egyesületek Legfelsőbb Igazgatása) Munka-Intézetének a 2006-ik évi beszámolója szerint: „A pályakezdő fiatalok munkanélküliségének mértéke ugyan csökkent a görög gazdaság 1996-2005 között tapasztalható gyors bővülésének következtében, és így elérte az 1998-as szintet. Mindezek ellenére azonban Görögországban igen magas a fiatal pályakezdők munkanélküliségének aránya (körülbelül 19%), és a pályakezdők munkavállalási támogatása is észrevehető növekedést eredményezett a foglalkoztatásukban. Mindezeken felül azonban minden negyedik görög fiatal határozott időre szóló szerződéssel dolgozik.

Sotir Xtouris szociológia tanár véleménye szerint a 700 vagy 1.000 eurós nemzedék tulajdonképp annak a közgazdaságtannak a végterméke, amely egy széles körű és uralkodó privát szférát hozott létre, és hozzáteszi, hogy „ezen európai és észak-amerikai jelenség némi hasonlóságot mutat a görög vállalkozások mindig is uralkodó gyakorlatával , hogy tudniillik a munkaerőpiacra belépő fiatalokat minimálbérrel alkalmazzák, amely általánosságban véve megfelel a nem hivatalos szegénységi küszöbnek.”

Fordította: Bakonyi Eszter